Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Utazási élményeink: Delfin-Kaland 2011., Egyiptom

ÉLMÉNYEINK

 

A 2011-es júniusi Delfin-Kaland FOTÓ PREZENTÁCIÓÉRT klikk ide!

 

dscf0117.jpg

 

  


 

Készítette: Titania, Blue Dolphin Bp.

 

 
 

Készítette: Khaled, Blue Dolphin Egyiptom


VIGYÁZAT AMATŐR FELVÉTELEK!


 

 

Résztvevők beszámolói:


„Nagyon vártam a találkozást velük, de amire megtanítottak, hogy ez nem úgy fog megtörténni, ahogy én szeretném. Hatalmas örömöt éreztem mindig, amikor a vízben láttam őket, szerettem volna még közelebb kerülni hozzájuk. Amikor már nem volt bennem ez a várakozás, viszont a szívem erősen vágyott utánuk, akkor megjelentek mintegy ajándékként az utolsó napon a hajónk mellett. Elérzékenyültem erre a hatalmas szeretetre, és örömre. Érdekes, mert ezt az érzést átéltem akkor is, amikor fizikailag nem találkoztunk velük, hanem a hajón meditáció közben nagyon erősen éreztem az energiájukat és végtelen hála töltött el. Talán ez a hálaérzés az, amit belőlem erősen kihozott a mostani tapasztalás.
Nem várni és úgy is megkapom azt, amire szükségem van, mindig annak idejében.” (Sz.)

Egyiptomban sokat tapasztaltam. Nagyon sok szeretetet, kedvességet kaptam tőlük. Úgy érzem, mindenkivel tudnak kommunikálni és mindenki meg is érti, amit közölni akarnak. Az is tapasztalás, hogy a félelem /amit sokszor nem is tudunk megfogalmazni, hogy mitől, kitől, miért / nagyon sok akadályt jelent, hogy élvezze az ember az élet kínálta lehetőségeket. Például, nem csak attól féltem, hogy a fejemre, arcomra jön a sok víz, hanem látni vagy nem látni a tenger fenekét. Természetesen nagyon mélynek képzeltem el és ez is visszatartott, hogy betegyem a fejem a vízbe. Mikor bent voltam a tengerben a legnagyobb hullámok közepette, elhatároztam, hogy megkapaszkodom a bójatartó kötélben, hogy ne sodorjon el a hullám és megcsinálom, amiért jöttem. Négyszeri mély levegővétel után sikerült, és olyan jó élmény volt és "kellemes csalódás", mert nem volt mély, láttam a feneket. Láttam, ahogy a rája megy és kavarja a homokot, hogy a kötél elengedése után minden gond nélkül néztem lefelé és élveztem a látványt. Természetesen nem tudom és nem is akarom elfelejteni  annak a delfinnek a  szemét és arcát /játékosságot, huncutságot/ amelyik a csónak előtt cikk-cakkban közlekedett és hátranézett. Talán ennyi, mert úgy érzem vannak dolgok, történések, amiket meg sem tudok fogalmazni és szavakkal leírni. Ezeket át kell élni! Ezeket a pillanatokat, élményeket, senki nem tudja elvenni. Ide /emlékek/ bármikor el lehet jönni, kikapcsolódni, feltöltődni.” (Zs.)

"2010-ben kezdődtek a panaszaim, jobb oldali zsibbadást észleltem magamon, melyet később szédülés, rosszullét, ájulásérzet kísért.  Ez nagyon megnehezítette a napjaimat, mivel bevásárló helyekre, zárt helységekbe, tömegben nem tudtam jelen lenni. A rosszul lét lett úrrá ilyenkor rajtam. A szakorvos pánikot állapított meg, melyre gyógyszeres terápiát ajánlott.  Pánikbetegségnél; nyomasztó, sarokba szorítottság érzése, a nyitottság hiánya az élettel szemben , melyhez halálfélelem társul.  De tudtam, hogy nem elég a gyógyszeres kezelés, és én a problémám gyökerét szerettem volna megoldani.

Rátaláltam a BlueDolphin  honlapjára , ahol vad delfinekkel úszást szerveztek nyárra  Egyiptomba. Régóta vágyam volt Egyiptomba menni , de inkább a piramisok vonzottak mindaddig, míg el nem mentem a Delfin klubba ahol energetikailag is  megtapasztalhattam a delfinek gyógyító jelenlétét. Jelentkeztem is erre az utazásra.  Aztán kezdtem végig gondolni. Én tényleg el akarok menni  vad delfin úszásra,  ki még  a tenger mélységétől is fél, vízbiztonságom alig.  Mindezek ellenére nagyon éreztem a hívást, hogy ott lehessek velük. Februárra végleg eldöntöttem , hogy megyek.  Fél(elmém) furcsálta, hisz eddig a tömegtől is iszonyodtál, most meg repülőre szállsz , meg a mély tenger….  De ha nem mehettem volna úgy éreztem nem bírnám ki. A lelkem nagyon akarta, és rá hallgattam. Aztán

2011. június  5-én elérkezett a nagy nap . Egészségi állapotom stabilnak mondható a tablettát szedtem, de már csak felet . A cél, hogy már ennyit se szedjek. 

Elérkezett az első nap.  Mikor a snorkel felszerelést felvettük, jól éreztem benne magam , mellény is volt rajtam, persze az elmém nem hitte el, hogy így nem tudok elmerülni. Kellett a tapasztalat ezért mélyebbre vitt a kaland. Kezdetben a part mentén gyakoroltunk.  A vezetőnk sokat segített, kezdetben fogta a kezemet, aztán fokozatosan egyedül tettem meg a lábtempókat. Az érdekesség az volt számomra, hogy ha a fejem a vízbe volt nem volt bennem félelem, de ha kiemeltem a vízből az elmém beindult  „óóó látod a Vörös Tengerbe vagy”. Egyből meg kellett fognom másnak a kezét. A második nap hajóval 1 óráig haladtunk befelé a tengeren ahol majd a delfinekkel úszhatunk. Megérkeztünk.  A tenger szépségét észre se vettem csakis az foglalkoztatott , hogy hogyan élem túl ezt a napot. Beültünk egy csónakban -a helyiek zodiáknak hívják – amivel még tovább szeltük a habokat a delfinekhez. A csónak leállt, ugrásra készen. Néztem a többieket , hogy már bent vannak , és még vidámak is. No én is…. Az én szám nem gördült mosolyra, a víz hideg volt számomra, reszkettem, vezetőnkbe kapaszkodva küszködtem az életemért és ő egy határozott mozdulattal „visszadobott „ a csónakba. Kicsit megsértődtem,  hogy nem vállalta tovább a felelősséget irántam. Igaza is volt, mert ezt egyedül nekem kellett megoldani. Először saját magunkért kell vállalni a felelősséget, és csak akkor tudunk másokért is felelősséget vállalni. A hajóra visszavitt a zodiák, itt már nagyon meg voltam sértődve. Utáltam magam. A többieket néztem és közben az elmém , lelkem harcát éltem át. A külvilágból is kaptam az intő jeleket. Most kinyílt egy ajtó, amire Most van lehetőséged hogy átlépd….Könnyeim által az egom háttérbe szorult , meghallottam lelkem hívogató dallamát. Megyek, készen állok, de csak lépésről-lépésre. Nem ugrok a mély vízbe. A vezetőnk tudta  a dolgát. A vízben várt miközben én a hajó lépcsőjéről fokozatosan lépésről-lépésre a tengerbe értem. Így már a víz se volt hideg. Tettünk néhány kört , gyönyörködve a tenger élővilágában és bátran, hangosan teret engedve érzésemnek kimondtam SZERETEM A TENGERT!!! Elmúlt a félelem, legyőztem. Este ezekkel a tanulságos gondolatokkal tértem nyugovóra: Ha az életben bedobnak a mélyvízbe pánikot kaphatunk. Mindennek van érési folyamata, amit meg kell élnünk, le kell tudni róla válni, hogy a következő lépcsőfokra tudjál lépni majd , eléred a célt. Új napra ébredtem .  Mit hoz a mai nap? Ki tudja… Delfinekkel sajnos még nem úsztam viszont nagy örömöm volt mikor a zodiákból megláthattam őket. Talán a mai nap. De sajnos nem. Viszont érezni lehetett őket. Elfogadtam, hogy ma a szemmel nem láthattuk, de a szívünkkel láthatóak voltak.  Delfin , delfin! Kiáltották és azonnal csobbantunk. Vezetőnk megfogta a kezemet hogy a tempót bírjam. Lenéztem a tengerbe és ott vannak. De mennyien, kb 70- en .  Szívem hevesen verni  kezdett. Kicsit emlékeztetve a pánikrohamra, de nem érdekelt. Aztán ekkor följött hozzám egy delfin és egy darabig velem úszott, ajándékot kaptam tőle. A bátorság ajándékát. Aztán két delfin külön a többiektől úsztak egymás mellett. Lelassult körülöttem ekkor minden.  Majd a delfinek elvonultak , visszatértünk a hajóra. Mikor a hajó felvetette horgonyait a delfinraj ismét megmutatkozott nekünk. Körbeúszták a hajót elköszöntek tőlünk az egyik uszonyával  a vizet csapkodva,  mintha megtapsolt volna  bennünket. Megcsináltam!!!! 2011.06.11. Utolsó napot töltöttük itt Egyiptomba. Másnap mikor elhagytuk az Eco falut valami nagy dolgot engedtem el….. és boldog voltam. Kedves embertársaim Kalandra fel!”
  (K.)

 

 

 

 

 
 

 

 
 
 

A mappában található képek előnézete Delfinekkel úszás 2011. június

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Utolsó kép



Facebook


Archívum

Naptár
<< December >>
<< 2017 >>
Ke Sze Csü Szo Va
        1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31


Statisztika

Online: 8
Összes: 651394
Hónap: 12392
Nap: 457